, (mer-és) fn. tt. merés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Midőn gyöke a bátor ellenállásra vonatkozó mer, am. az akaratnak elszánása, eltökélése valamely veszélyes tett végrehajtására. 2) Midőn mer gyökének megfelel a latin haurit, am. oly cselekvés, melynél fogva valamit mártás által kiveszünk. Vízmerés. Merésben elfáradt az itató gulyás. V. ö. MER, gyök.