, (mez-e-i) mn. tt. mezei-t, tb. ~ek. 1) Mezőn, vadon termő, ellentéte: kerti. Mezei rózsa, szekfű, virágok. Mezei szeder. 2) Falusi, pusztai, föld miveléssel foglalkodó. Mezei élet, mezei gazdaság, mezei munka. Mezei lampos Baranyában am. farkas. Ellentéte, városi. Mezei hadak, melyek szabadban, falukon tanyáznak, táboroznak, nem városban, vagy várban.