, (menny-kövez) ösz. önh. Az ősi hitregék szerént Jupiter mennykövezett, midőn tüzes nyilait szórta az égből. Közönséges ért. mennykövez a villanynyal terhelt, felhő. Átv. ért. vészszel fenyegető szavakat dörög. Demosthenes a szószékről mennykövezett a macedoni zsarnok ellen. Néha am. mennykő szóval átkozódik, káromkodik, s olyan mint adtáz, teremtettéz.