, áth. m. mer-t, szenvedő: meretik. Hig testbe valamely edényt bele márt, s kivesz belőle. A kútból vödörrel, a folyóból korsóval vizet merni. Kanállal kimerni a levest. Mondják más omlékony részekből álló testekről is. A gabonát kimerni a veremből. A zsákból egy lapiczkára való lisztet kimerni. Igekötőkkel: bemerni, kimerni, fölmerni, lemerni. A csöbörből kimert vizet a fazekakba bemerni. A leves habját lemerni. Ezekből kitetszik, hogy ezen mer igében alapfogalom oly erőködés, mely mindenféle irányban hat, s e tekintetben rokona a latin mergit, emergit, immergit, submergit, ellenben a haurit am. kimerít és bizonyos öbölbe zár, pl. haurire poculum vini, am. az edényből torokba tölteni. V. ö. MER, (1).