, áth. m. mér-t, szenvedő: méretik, mivelt. méret. 1) Valamely ismeretlen mekkoraságot egy más ismert mekkoraság által meghatároz. Különösen mértani ért. bizonyos pontról kiindulva, valaminek hosszuságát (illetőleg távolságát), v. szélességét, v. magasságát, (illetőleg mélységét), kerületét stb. meghatározza. Lépéssel, öllel, rőffel, singgel, lánczczal, kötéllel, araszszal mérni. Földeket, réteket, vizeket mérni. Posztót, vásznat mérni. Az utat, két helynek egymástól távolságát kimérni. "Es az mesterek avval mérik volt az templomnak hoszjúságát, es szélességét, es magasságát. (Régi magyar Passio). Kétszer mérj egyszer vágj, (Km.). Innen átv. ért. bizonyos tulajdonságokat mértani vagy erőtani arány szerént meghatároz. A lég nyomását, melegségét, a szeszes italoknak fokát megmérni. Bizonyos gép által a kéznek szorító erejét megmérni. Szinte átv. ért. a különféle dolgok közti viszonyt, és arányt öszvehasonlitja, egyezteti. A ruhát testhez szokták mérni. A jutalmat érdemhez mérjük. A munkát kinek-kinek erejéhez kell mérni. Ez értelemben am. szab. 2) Hig, vagy széthimlő részekből álló testek mennyiségét határozott nagyságu öblös edénynyel vagy edényfélével meghatározza. A szeszes italokat akóval, kupával, itczével mérik. A gabonát vékával, mérüvel, zsákkal mérni. "Zsákkal mérik a sert, szitával a jó bort. (Vőféli vers). A szilvát néhutt puttonnal, másutt akóval mérik. 3) Valamely testnek sulymennyiségét bizonyos ellensulyozó eszközzel határozza meg, milyenek: mázsa, font, lat. A gyapjut, szénát, dohányt mázsával mérni. A katonáknak font számra mérik ki a kenyeret. A két utósó értelemben, midőn adás-vevésről van szó, mérni am. árulni, adni. A jó bor itczéjét húsz krajczáron, a marhahúst tizen mérik. Tréfásan és gúnyosan: kimérni valakinek az utat am. elutasítani, ebrúdon kivetni.
A mér igéhez rokonok a szanskrit má, és masz, a hellen μαω (elavult törzs), és μετρεω, a latin mensuro, metior, a német messen, finn määrään. Minthogy a metíri és metere, valamint a német messen és Metzger igen rokon hanguak, Adelung egyik véleményül azt hozza föl, hogy ezen szókban közös alapfogalom a metszés, hasítás (a magyarban is a metsz metél igék gyöke ezen rokonsághoz tartozik); de figyelembe kell venni, hogy a meta és medri első szótaga hosszú, a meto (aratok) igében pedig az e rövid, tehát különböző értelmü gyökből származnak; a két első gyöke hihetőleg a meo meas meat igében rejlik, s talán a magyar mér is a megy gyökéből keletkezett, me-er, v. me-el, azaz valaminek hoszszuságát, távolságát menve, lépve meghatározza, föltevén t. i. hogy az első mérés neme a távolságnak meghatározásában állott s utóbb egyéb irányok (üregek) és sulyok megtudására is használtatott. Az is lehető, hogy a mér am. mél, me-el, vagyis hogy itt az eredeti l átalakult r hanggá, mint isme, ismél, ismér, botlánkozik, botránkozik azaz erkölcsileg botlik, Elisabeth, Erzsébet. Mér is mérföld szóban tájdivatosan: mélföld stb. Ez értelmezéssel egyezik meg Adelungnak második állitólagos véleménye, mely szerént a messen ige közvetlen gyöke a régi mäthen (mozogni); l. Adelungnál: Messen.