, (menny-ez-et) fn. tt. mennyezet-ět, harm. szr. ~e. 1) Az ég boltozata, mely a föld fölé emelkedni, s azt ívded alakban körülvenni látszik. 2) Szövetből készült födél az ágyon, széken, stb. Ágy mennyezete, királyi szék mennyezete. 3) Ilyetén födél, mely alatt bizonyos egyházi vagy polgári innepélyeken a főszemélyt vezetik. Templomi, püspöki mennyezet. A fejedelem fényes mennyezet alatt tartotta a bemenetet. 4) A teremnek, szobának belső födele, bevakolva, festve, vagy holmi szövetekkel diszesitve.