, (menny-e-i) mn. tt. mennyei-t, tb. ~ek. 1) Mennyben lakó, mennyhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Mennyei karok. Mennyei dicsőség, öröm. Mennyei szék. Mennyei boldogság. Mennyei kenyér, am. manna, vagy oltári szentség. Mennyei bor, a régiek isteni itala (nectar). 2) Égi.
"Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek,
Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek.
Arany.
Átv. ért. szellemi vagy érzéki nagy gyönyörűséggel járó. Mennyei élvezet, állapot, mulatság. Karjaid között lenni mennyei öröm nekem. Néhutt: menyei.