, (menny-dörgés) ösz. fn. Mintegy gördülve harsogó erős moraj a légben, mely förgeteg, zivatar, vagy köznyelven égi háboru alatt rendesen a villámlást követve hallatszik. Máskép: égdörgés, lágyabban: égzengés. Mózses villámlás és mennydörgés között hirdette az Isten törvényeit. Nagy mennydörgés között lecsapott a mennykő. Átv. ért. de nem szabatosan, igen erős moraj, pl. ágyúk mennydörgése; vagy igen nagy haragból fakadó hangos káromkodás, pl. lesz mennydörgés, ha megjön a gazda.