, (menny-dörög) ösz. gyak. önh. 1) A villanynyal terhelt felhő erős, harsány, s mintegy a légben végig gördülő morajjal hangzik. Nagy az égi háboru, folyvást villámlik, és mennydörög. 2) Átv. ért. mennydörögnek az elsütött ágyúk, pattantyúk; mennydörögnek a magasról legördülő, vagy lőporral fölvetett sziklák. 3) Emberre alkalmazva am. erős, kemény, harsány hangon, haragosan, vagy igen erélyes fenyegető szóval kiáltoz.
"Szebb, oh szebb, a nép véneinek sorában
Hatalmas szózattal mennydörgeni.
Kazinczy Ferencz.
Ez értelemben tárgyesetes viszonynévvel is használtatik, pl. átkokat mennydörögni a hazaárulókra. Vészt és halált mennydörögve neki rohanni az ellenségnek.