(meny-ek-ěz-ő) fn. tt. menyekző-t. Eredetileg részesülő, vagy melléknév. Általán mind azon szertartások, és vigalmak, melyek az új házasok öszvekelésének alkalmával történnek. A menyekző lényeges része a lakodalom; járulékai: tánczvigalom, különféle játékok, tyúkverő stb. Három négy napig tartó menyekző. Kánabeli menyekző. Menyekzőre vőfélek szokták híni a vendégeket. A menyekzői lakomának neve különösen lakzi. A régieknél még gyakran menyekező: "Lőnek menyekezők (nuptiae factae sunt. Tatrosi codex). ,Menyegző (g-vel) hibás irás.