, (meny-ét) fn. tt. menyét-ět, harm. szr. ~e. Ismeretes, karcsu testü, mintegy lábnyi hoszszú, a majorok körül tartózkodni szerető ragadozó négy lábu állatocska, mely egerekkel, apró madarakkal, baromfiakkal, tojással táplálkozik. Termetére hasonló a görényhez, de szőre tarkább és szebb. (Mustela vulgaris L.) Nőstényét népnyelven menyétaszszony-nak hivják. Valószinü, hogy nevét fürge mozgásától, futásától kapta, mi szerént gyöke men volna, melyből lett menő, mene, menye, s t utóhangzással menyet menyét. Így képződtek a szintén állatokat (nem elvont cselekvéseket) jelentő kuvat, evet, kerecset szók is, melyek eredetileg, kuva, kuvó = ku hangon kiáltó; eve evő, v. eviczkelő, azaz mozgékony tulajdonságától, vagy onnan, hogy szüntelen eszik, rágicsál, mágicsál; kerecse = kereső, köröső, azaz körösen röpködő. V. ö. KERECSEN. A menyét szóban a második e szabályon kivűl nyult meg, mint ezekben: fuvát, korczolát, porgolát, korlát a rövid a. V. ö. HÖLGY.