, (meny-ek-ěz-ik) k. m. menyekěztem, ~těl, ~ětt. Szoros ért. a nő férjhez menőben van, s az öszvekeléshez bizonyos szertartások, úgymint elbucsuzás, esküvés, lakozás által készűl. Szélesb ért. mondatik mind a két nemről, midőn az egybekelési előinnepet megülli. Gyöke meny, melyből gyakorlati képzővel lett menyekezik, mint barát barátkozik, ellen ellenkezik, fél felekezik, ügy ügyekezik stb.