, MENÜL, (men-ül) önh. m. menüt-t. Az állati test csuklóiról mondják, midőn valamely külső erőszak által rendes helyzeteikből kimozdulnak, kisikamlanak. Rendesen ki igekötővel jár: kimenűl.
Félre lépvén kimenült a lába bokában. Máskép: ficzamodik, iszamik, iszamodik. Gyöke a mozgást jelentő men. Ugyanezen alapfogalom rejlik az élénkebb jelentésü icz és isz gyökökben, honnan iczeg, iszánkol stb. Lágyítva: menyűl.