, (meny-ecs-ke) kettőztetett kicsiny. fn. tt. menyecskét. Szoros ért. férjhez nem régen ment, fiatal nő. Sugár, karcsu, kaczkias, nyalka menyecske. Jó férfi hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. (Km ). Rátartja magát, mint az előhasu menyecske. (Km.).
"Mondd meg nekem szelídecske,
Leány vagy-e, vagy menyecske?
Népdal.
Egyébiránt kedvező, hizelgési nyelven a nyájaskodó magyar nép megadja e czimet korosabb nőnek is, midőn menyecske-aszszony-nak nevezi. Tréfás osztályozással, a férjezett nő huszadik évétől negyvenig menyecske, negyventől hatvanig asszonyság, hatvanon túl banya. Különös, hogy a székelyeknél rosz hirben álló, megesett személyt jelent, midőn a többi erdélyi magyaroknál szokott jelentését megtartja, pl. ügyes mernyecske. Egyébiránt országszerte is, midőn azt mondják valamely férfiról, hogy menyecskés, e szót mernyecske, gyanús értelemben veszik. V. ö. MENY.