, MENTHETLEN, (men-thet-et-len) mn. tt. menthetetlen-t, tb. ~ěk. Akit, v. amit menteni nem lehet. Különösen, holmi alapos vádakkal annyira terhelt, hogy lehetetlen belőlök kitisztulnia. Menthetetlen hanyagság, kihágás. Továbbá, kitől v. mitől bizonyos kárt, veszélyt, terhet stb. elhárítani nem lehet. Menthetetlen beteg. Az ellenségtől menthetetlen vár. A hajót úgy megrongálta a tengeri vész, hogy menthetetlen. Határozóként am. menthetetlen módon, menthetetlenül.