, (mind-től, t. i. mind, régiesen mend szótól) ih. mely mindig másod foku melléknév előtt állva ennek főfokát képezi, pl. mentől hamarabb ott légy. Mentől előbb, mentől szaporábban. Megfelel neki a főfokot képző leg; de a régieknél e helyett a mentől divatozott, pl. Máté 12. "Így leszen e mentől gonoszb nemzetnek. 18. "Ki pedig meggonoszbejtand egyet e mentől küssebbek közől (de minimis). Márk 12. "Mendenektől utólban meghala a némberi es. (Omnium novissime. Müncheni v. Tatrosi codex). "Mentől első és Mentül előszer (Debreczeni legendáskönyv). Ezek, és több hasonló helyek öszveállításából kitünik, hogy a fenn kitett szónak törzse mind, régiesen mend, és hogy mentől am. mendtől, mindtől, tehát mentől szebb am. mindtől szebb, mindennél szebb. A régiek nál nél helyett hasonlitásokban, mint a rokon tatár és mongol nyelvekben, a tól től ragot használták. Hogy a d legalább kiejtéskor, rendesen elhagyatik, mutatja a minnyájan, e helyett, mindnyájan. Abaújban a Hernád völgyén ma is mondják: nagyobb tőlem, szebb tőlem az általánosabb divatu nálam helyett. Hibás szokás által használják néhutt mennél vagy minél értelemben pl. mentől többet kérem, annál kevesebbé fogad szót. Mondjuk ugyan ezt is, minél vagy mennél hamarabb ott légy, de ily értelemben szintén am. mindnél vagy mendnél. Ellenben ha így szólunk: minél több, annál jobb, akkor a viszonygyökök: mi (quod), és az (id), latinul quo plus, eo melius.