, (mer-i, azaz mer-ő) mn. tt. merít. Merész, aki mer. Meri ember. Oly alkatu lesi = leső, csali = csaló. Megvan teljesen hasonló alakban és értelemben a persa nyelvben is: meri, mely Beregszászi szerént am. a német: kühn, verwegen, magyarul: merő, vakmerő. Ha főnévül vétetik am. merészség. Nincs merije; s ekkor úgy látszik, hogy nem más, mint a ,mer igének a tárgyi ragozásban, a mutató mód jelen idejében egyes 3-ik személye, főnévként használva; mint más személyből a mersz és más módban a merném.