, (men-t-e-kěz-ik) k. m. mentekěztem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Bizonyos vádtól, gyanutól, tehertől, bajtól szabadkozik, szabaddá teszi magát. Hála Istennek, kimentekeztem a vád alól. Szakasztott oly alkotás, mint a bontakozik. Különbözik tőle a mentegetődzik, mert ez csak törekvést jelent a megszabadulásra, ellenben aki mentekezik, az valósággal megszabadúl, mint ami bontakozik, a bebonyolult állapotból kibomlik.