, (men-és) fn. tt. menés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Azon folytonos mozgás, melyet a lábain haladó állat helyről helyre tesz. Fölveszi mind azon igekötőket, melyeket a törzsige men, pl. kimenés, bemenés, fölmenés, lemenés, elmenés, átmenés, szétmenés, öszvemenés stb. öszvetéve: férjhezmenés, hazamenés, hasmenés, szembemenés. Menésre sürgetni, biztatni, menésben akadályozni valakit. Jelent bizonyos czélul kitűzött utat is. Még egy menésem van, melyet el kell végeznem. V. ö. MEGY és JÁRÁS.