, (mer-esz-kěd-ik) k. m. merészkěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan feszülve kinyomúl, kitágúl, kinyúlik. Különösen mondjuk az állati inakról, izmokról, tagokról. Mereszkednek a megfeszített izmok. Szemei rám mereszkednek. Képzésre olyan mint ereszkedik, nyújtózkodik stb. Gyöke azon mer, mely önállólag nem divatozik. V. ö. MER, gyök.