, (mer-űl) önh. m. merűl-t. Valamely test akár önerejénél, terhénél fogva, akár kül erő által bizonyos mélységbe, nevezetesen hig testnek medrébe, öblébe lenyomúl, leszáll, lesűlyed. A kő a víz fenekére merül. A lenyomott vödör a kútba merűl. Szekerünk tengelyig merült a sárba. A túl terhelt hajó lemerül a vízbe. Addig úszik a tök a vizen, míg el nem merül. (Km.). A korsó megmerűl am. a vizbe tolva megtelik. Hogy ez igében alapfogalom az ellenálló nyomulás általában, kitetszik abból, mert mondjuk ezt is: fölmerül, azaz merő állapotban feljön. V. ö. MER, gyök. Átv. ért, erkölcsileg vagy szellemileg bizonyos állapotnak nem marad fölszinén, hanem mélyebben s tovább bele hat. Bűnbe, játékba merűlni. Kígyóval nem jó játékba merülni. (Km.). Mély álomba, gondolatokba, búba, szomorúságba merűlni. Nyakig belemerülni az adósságba.
"Búba merűlt szívem, könnyeket onta szemem.
Baróti Szabó D.
.... "Kisírtam a bút,
Édes özönbe merűlt szemekkel.
Dayka.
Gyökre és értelemre megfelel neki a latin mergitur.