, (men-t-e) birtokragos igenév, s fölveszi a többi személyragokat is. Még ben raggal is toldva: mentemben, mentedben, mentében, mentünkben stb. körülírva: midőn mentem, mentél stb. A régieknél más raggal is: "A hova szokta vala mentét (Nádor-codex) azaz: szokott vala menni. Ma is szokásban van: mentére hagyni azaz szabadon menni hagyni, magára hagyni.