, (men-t-ő) mn. és fn. tt. mentő-t. Valami ellen védelmező, valamitől szabadító. Mentő gátakat húzni az árviz ellen. Mentő beszéd, mentő irás, mentő szerek. Haláltól mentő orvosi, sebészi műtét. Kármentő edény, melyet borlehuzáskor a csap alá tesznek. Mint főnév jelent személyt, vagy átv. ért. dolgot is, mint szabadítót, védelmezőt. Legyetek mentőim a veszélyben. Hajótöréskor egy szál deszka lett mentőm. Mentőmül a vádló ellen téged kérlek -meg.