, (men-t-ěg-et) gyak. áth. m. mentěgettem, ~tél, ~ětt. Bizonyos vádat, gyanút, bajt, terhet, kelletmetlenséget mástól vagy magától elhárítani holmi okoknál fogva iparkodik. Még senki sem vádolja, már is mentegeti magát. Akit szeretünk, mentegetni szoktuk. Tunyaságát betegséggel mentegeti. Hiába mentegeted magadat, mert tudjuk, hogy eljöhettél volna.