, (men-t) mn. tt. ment-et. Általán, valamiféle bajtól, rosztól szabad, távollevő. Különösen személyre vonatkozólag am. bizonyos bajtól, tehertől, a kedélyre viszásan ható, vagy veszélyes dologtól szabad állapotban létező. Adótól, adósságtól mentnek lenni. Ment vagyok minden gyanutól. Ment vagy-e már a katonaságtól. Dolgokra vonatkozva kártól, romlástól, víztől, tűztől, rablástól ment vagyon. Azon körülmény, hogy e szó távolító ragu viszonyneveket vonz, nyilván oda mutat, hogy alapfogalom benne a távolodás, minél fogva gyöke a men ige, melynek részesülője men-t, tehát bűntől ment ember am. oly ember, ki a bűntől eltávozott, mintegy elment; mentté teszlek a büntetéstől, am. eszközlöm, hogy büntetés nélkül elmehess. Magában értetik, hogy mind ezen esetekben a menés fogalma átv. értelemben használtatik. V. ö. MENT, (2).