, (men-esz-t) áth. m. meneszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Uj szó, a men igéből, s am. valakit küld, hogy menjen valahova; menni parancsol, bocsát. Mondják a felsőbbségek rendeletéről is: rendeletet meneszteni. A Bécsi codexben levő menesztek ("és meneszlek tégedet aponsabo te en magamnak örökké) úgy látszik, hogy a t kihagytával am. menesztlek; de lehet menyezlek is; V. ö. MENYEZ.