, (men-ít) áth. m. menít-ětt, par. ~s, htn. ~ni, v. ~eni. Valamely tagnak csuklóját rendes helyzetéből kimozdítja, máskép: kiiszamít. Lágyítva; menyít. Jobbára ki igekötővel használjuk. Félre lépvén bokában kimenítette a lábát. Gyöke a helyből mozgást jelentő men, s am. menővé tesz, régiesen mondanók: menő-t, v. mené-t, v. menejt.