, (mér-et-ék-ěl-et-ěs-ség) fn. tt. mértékletěssěg-ět, harm. szr. ~e. Erkölcsi tulajdonság, melynél fogva valaki tetteiben, s különösen vágyainak, szükségeinek kielégítésében módot, határt, kellő utat követ. A mértekletesség kivánt egészség, vagy legjobb örökség. (Km.). A keresztény erkölcstan szerént, a sarkalatos erények egyike.