, (mér-ěs-ék-ěl-et) fn. tt. mérséklet-ět, harm. szr. ~e. 1) A cselekvésben követett, és megtartott bizonyos középszerüség, és határ. Mérséklettel gyakorolni valamit. A heves természetü embernek mérsékletet ajánlani. 2) A levegőnek, égaljnak, viznek stb. azon állapota, vagy tulajdonsága, midőn sem igen hideg, sem fölötte meleg.