, (mér-és) fn. tt. mérés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valaki mér valamit. Azon tárgyak neveivel, melyeket mérni szokás, öszvetett szókat alkot, pl. földmérés, vízmérés, hegymérés; bormérés, sörmérés; húsmérés, gabonamérés stb. Különösen árukra vonatkozólag am. árulás, pl. pálinkamérés, bormérés. V. ö. MÉR.