, (méncs-ěr-ěd-ik) k. m. méncsěrěd-ětt. Mondják szemekről, melyek a sok ivás vagy sirás következtében mécs (méncs) gyanánt kiveresednek, vagy ferdén pislognak. Ha valami nem tetszik neki, mindjárt elméncseredik, mondják az elkényesült anyás gyermekről, aki ha kedvét be nem töltik, mindjárt mérgesen sír, és száját elvonva rút képet csinál. (Kriza J).