, dolgot jelentő névmás, tt. mit, tb. mik; ellentéte az újabb irodalomban csupán személyre vonatkozó ki; V. ö. KI. 1) Mint kérdő valamely dologról tudakozódik. Mi az ott? Mit adsz nekem? Miért adnád e lovat? Miben egyeztetek meg? Mitől félsz? Mihez fogsz ma? Miről tanácskoztok? A régi halotti beszédben: "Látjátuk feleim! mik vagymuk. Fölveszi különösebben a személyragokat: mim, mid, mie v. mije, mink, mitek, miek v. miök, v. mijök. Különös népies szólásmód: mit nekem? mintegy: mit ér nekem?
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak,
Fenyvesekkel vadregényes tája!
.....................................................
Lenn az alföld tengersík vidékin,
Ott vagyok honn, ott az én világom.
Az alföld, Petőfitől.
Ragatlan állapotban majd név, majd ige előtt áll. Mi baj? Mi(csoda) dolog ez? Mi tevők legyünk? Mi bánt? Mi keseríti szivedet? Melléknévileg: mi ember az? e helyett: milyen? Tatártörökül: ne, mely szintén elfogadja nemcsak a ragozást, hanem személyragokat is, pl. nenün v. nenin (= kié?), neden (= kitől?), nem var (= mim van?), neleri var (= mijök van?); melléknévileg: ne adem dür (mi ember?). Finnül: mikä. Csagataj nyelven az Abuska szerént: ni, innen: nige, minek, mivégett; nicsük, mikép, miért stb. A héber nyelvben mi am. ki. 2) Mint visszahozó névmás határozatlan tárgyra vagy egész mondatra vonatkozik, s ebben különbözik tőle a mely, minthogy ennek viszonytárgya határozott, pl. meg van-e a ló, melyet vettél? nem: mit vettél. Ellenben: meg van-e, amit vettél? nem: melyet vettél? Ilyenek: Nem tudom, mit mondottál. Tedd, ami tetszik. Néha nagyobb hangzatosság vagy nyomaték végett maga elé veszi a mutató a szócskát is, mint föntebb amit vettél. Némelyek hibáztatják, hogy azon mutató a szócskát vele származékaiban is mint öszvetett szót öszveírjuk. Tették ezt előttünk már a régiek is, pl. Szalay Á. 400 m. levelében XVI. század eleje és közepéről. l. Magyar Levelestár 134, 256, 349, 376 (amént), 379. stb. lapokon. Egyébiránt V. ö. KI, (4). Állhat a viszonymondat előtt is. Amit rég mondottam volt, csakugyan megtörtént. Amiről tegnap beszéltünk, nem igaz. 3) Néha mint fn. áll ,holmi és ,valami helyett. "Ezüst miét adta zálogba két száz forintba. Gr. Eszterházy M. nádor levele 1634-ből. S ekkor kicsinzője: micske, s birtokragokkal: micském, micskéd stb. 4) Mint indulatszó csudálkodást, nagyítást jelent, s megfelel neki a latin quam, rokon hozzá itt is a tatár-török ne, továbbá a német wie, hellén πη, s egyértelmü vele a magyar mily, és tájdivatosan: ki, pl. mi szép az élet! (Kölcsey). Mi dicső dolog ez! Mi hamar elmúlik minden! Mi kevés örömet élveztünk! Tatártörökül is: ne güzel (= mi szép!) Öszvetételben: vajmi! Valamint a személyre vonatkozó ki, úgy ez is öszvetétetik a határozatlan jelentésü akár, bár, né, vala, sem szókkal: akármi, bármi, némi, valami, semmi. Léteznek ezek is: olyasmi, ilyesmi, ritkán mindenmi (mint: mindenki). V. ö. KI, MELY, névmásokat.