, (men-et-el) fn. tt. menetel-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Körülbelül am. menet; az el vagy csupa kihangzó toldalék, vagy bizonyos belterjet és nyomatékot kölcsönöz az alaptörzsöknek. Ilyenek: vit vitel, hit hitel, vét vétel, tét tétel, hivat hivatal, rovat rovatal, s némely mások. Fölveszi a törzsigével járni szokott igekötőket, mint: bemenetel, kimenetel, fölmenetel, lemenetel, elmenetel, visszamenetel. V. ö. MENET.