, (menedék-hely) ösz. fn. Széles ért. minden hely, hová az üldözött ember, vagy vad elbuvik üldözői elől. Szorosb ért. törvény vagy szokás által szentesített hely, hol az oda menekvő üldözött emberek a bántalom ellen biztosítva vannak. Ily menedék helyeket tűzött ki Mózses bizonyos büntettesek számára, az üldözők boszuja ellen. A régi hellen és római korban, sőt a keresztény világban is léteztek ily sérthetlen menedékhelyek. (Asylum).