, (men-él) gyakor. önh. m. menél-t. Molnár A. szótárában fordúl elé, ezen értelemben mendegél, járkál. Élt vele Pázmán, Kalauzában, sőt maiglan élnek vele a palóczok. Egyébiránt az ily végzetü, s gyakorlatot jelentő igék eredetileg rövidek, mint mendegel, járdogal, futosgal, keresgel; tehát amaz is menel, mely csak egyszerü gyakorlatot jelent, midőn a menděgel igében kétszeresen fordúl elé, t. i. az ěg és el képzőkben. Hasonló alkatú a járál ige is, mely a Tisza mellékén van szokásban.