, (mél-t-ó-ság-os) mn. tt. méltóságos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Általán, méltósággal biró, ki belérdemeinél fogv, mint mások fölött levő vagy fenséges külsejénél fogva bizonyos tiszteletre gerjeszt. Méltóságos magatartásu, erkölcsü, beszédü, arczu, tekintetü férfi. 2) Tárgyakra alkalmazva am. nagyszerü, fenséges, a maga nemében bámulatos, tekintélyes. Méltóságos ó kori egyház. Méltóságos Duna. 3) Társadalmi ért. rangczim, mely bizonyos főrangu születésüeket, és hivatalnokokat illet, milyenek a) a grófok és bárók; b) a püspökök, s némely más főpapok, pl. a pannonhegyi főapát, a jászói prépost c) a főispánok; d) a cs. kir. kamarások, udvari tanácsosok, alsóbb királyi törvényszékek elnökei. Hétszemélyestábla közbirái stb.