, (mer-ész-ség) fn. tt. merészség-ět, harm. szr. ~e. 1) Tulajdonság, melynél fogva valaki merésznek mondatik. Merészségének több jeleit adta. 2) Néha am. merészlet, merész tett. Nagy merészség volt tőled ily lépést tenni. 3) Illedelmet megvető, szemtelenséggel párosult cselekvési bátorság. Engedelem nélkül ide jönnöd micsoda merészség?! V. ö. MERÉSZ.