, (mél-t-at-lan) mn. tt. méltatlan-t, tb. ~ok. 1) Ki bizonyos megkülönböztetésre, előmozdításra érdemetlen, nem méltó. Jutalomra, hivatalra méltatlan. A megrögzött gonosztévő méltatlan a kegyelemre. 2) Illetlen, igazságtalan, meg nem érdemlett. Méltatlan bánásmód, megvetés, elmellőzés. Méltatlan büntetés. Ne légy méltatlan az érdemes férfiak iránt. Határozóilag am. méltatlanul.