, (mer-esz-t) áth. m. mereszt-ětt, par. mereszsz, htn, ~ni v. ~eni. Merően kifeszít, kinyom, kitol valamit. Mondják az állati test tagjairól, inairól, izmairól stb. A bokros ló mereszti füleit. A szemeit rám mereszti. Törzsöke az elavult, csangós kiejtésü meresz melléknév, s olyan mint kopasz, dobasz, horpasz, stb. l. ~ASZ, ~ESZ képző.