, (mély-ség) fn. tt. mélység-ět, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos tárgynak, nevezetesen helynek tulajdonsága, melynél fogva melynek mondatik, valamint ezen tulajdonságnak mértéke és foka. Tengernek, tónak folyónak mélysége. Völgynek, kútnak, ároknak, aknának, bányának mélysége. Négy lábnyi, húsz ölnyi mélység. Megmérni a tenger mélységét. 2) Átv. ért. érzelem, bánat, fájdalom mélysége, am. szivnek fenekéig leható ereje. Álom mélysége. Észnek, gondolatnak mélysége, am. a dolgok alapjáig, végső elvéig menő tulajdonsága. Isteni bölcseség, titkok mélysége, am. elrejtett, beláthatatlan állapota. Szorosb ért. jelenti a viztömegnek oly helyét, mely különösen alantabb fekszik. (Abyssus).