, (mél-t-at) áth. m. méltat-tam, ~tál, ~ott, par. méltass. Valakivel érdeméhez illőleg bánik, vagyis, a tiszteletnek, megkülönböztetésnek bizonyos fokára juttatja, emeli. Hogy magasztalást jelent kitetszik onnan, mert felható ragu viszonynevet vonz, pl. hivatalra, tisztségre méltatni. Úri barátságára, bizodalmára méltatni valakit. Közelítő ragu viszonynévvel am. valahová menet, járat, juttat. Az alsó rendü vendégeket úri asztalhoz méltatni. Méltasd ide am. nyujtsd ide. Dolgokra vonatkozva am. érdemesnek találja, hogy valamit tegyen vele. Levelemet olvasásra sem méltatta. A külföldi utas arra sem méltatta városunkat, hogy jegyzetei közt megemlítette volna. Elemzésére nézve l. MÉLT.