, (mél-t-a-any-ol) áth. m. méltányol-t, v. méltánylott, htn. ~ni, v. méltánylani. 1) Valamely tettnek erkölcsi érdemét erkölcsi kötelességérzetből elisméri, s mint olyat bizonyos jutalomra, tiszteletre érdemesnek tartja. V. ö. MÉLTÁNY. Méltányolni a jó hazafiak áldozatkészségét. 2) Valamit illőnek tart, helyesel, megvallja, hogy méltán történik valami.