, (me-ly, eredetére ugyanaz a kérdő ,mely névmással); viszszaható névmás, tt. mely-et. Határozott dologra vonatkozik, ellenben mai bevett szabály szerént a személyt viszszahozó: ki, pl. a virág, melyet küldöttél volt, elhervadt. Ezen asztalt, melyen írok, nem adhatom oda. Szolgám, kiben oly igen bizék, megcsalt. Eltávozott már az ellenség, kitől úgy féltünk vala. Öszve szokott tétetni mint minden visszahozó névmás az a mutató szócskával is: amely, amelynek, amelyet stb. Egyébiránt eredetére nézv V. ö. MELY, kérdő, és MI, viszszahozó névmásokat.