, (mél-t-a) régies mn. fokozva: méltább. Jelentésére nézve ugyanaz, mi az igenév méltó, azaz érdemes rá, hogy bizonyos állapotra juttassék, különösen, hogy erkölcsi jutalma vagy büntetése érdeme szerént kijárjon neki. Hogy mélták (méltók) legyetek eltávoztatnotok mind ezeket. (Münch. cod. Luk. 21.). Méltákat (méltókat) veszönk mü müvelkedetönk szerént. (U. o. 23.). Innen származik a határozó méltán, (méltaan), mint méltó-ból: méltóan; fokozva, méltábban (dignius).