v. MÉLTOL, (mél-t-ó-ol v. mél-t-ol) áth. m. méltót-t. Elavult igealak, melybúl a szinte elavult méltóltatik, s méltólkodik eredtek. Egy értelmü a méltat igével, s am. méltóvá tesz valamire. Benigna asszony, vagyis Kinizsyné imakönyvében: "Méltóljál meg hallgatnod engömet. A Nádor-codexben "Méltólna ő neki megjelönteni. A Bécsi codexben "És méltólnál engemet zarándok némberiet esmerned. A Bécsi codexben és Kinizsyné imakönyvében mintha ikes ige volna: méltólik.