, MERIT, (mer-ít) áth. m. merít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Hig testből valamely edény, vagy ilyféle eszköz által kivesz, kiemel egy részt. Vödörrel a kútból, korsóval a patakból vizet meríteni. Merített papír. Átv. ért. valamely erkölcsi forrásból vesz, kölcsönöz valamit. Hiteles adatokat régi oklevelekből meríteni. Kimerítette minden tudományát, ami elméjében, emlékezetében volt, mind eléadta. Megfelel neki a latin haurit. 2) Hig testbe le vagy be nyom valamit. A vödröt lemeríteni a kútba. Megfelel neki a márt, lemárt, bemárt, és latinban a mergit, immergit. V. ö. MER.