, (mell-ő-ez v. mell-é-ez) áth. m. mellőztem, ~tél, ~ött, par. ~z. Valamit, mintegy elmenve mellette, kikerül, s nem jön vele viszonyba, érintkezésbe. Leginkább átv. erkölcsi értelemben használtatik, s am. félre tesz; eltávolít, ügybe sem vesz, nem tart érdekesnek, fontosnak, s mint érdektelent vagy kellemetlent elhagy. Jobbára el igekötővel fordúl elé. A beszédben némely dolgokat készakarva elmellőzni am. nem említeni. Az adott válaszban a kérelem némely pontjait elmellőzni am. nem felelni rájok. Néha am. a többi közől ki nem tüntet, meg nem különböztet. Többször folyamodott hivatalért, s mindig elmellőzték. Ezen ige képzése olyan, mint a helyremutató ide, alá, elő, tétova törzsökből származott idéz, aláz, előz, tétováz igéké, s eredetileg vagy melléz a mellé törzstől, vagy létezett hajdan mellő is, mint elé elő, s ebből keletkezett a mellőz. E szerént képzésre nézve hasonmása volna: tetőz és tetéz.