, (mell-ény) fn. tt. mellény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kicsinyezve: mellényke. Ujabb alkotásu, s köz divatra kapott szó. Jelenti azon ujjatlan, melltakaró, de hátdarabbal is ellátott, tehát a derekat övedző, egyébiránt különféle szabásu ruhafélét, melyet közvetlenül az ing fölé szokás ölteni. Régente, sőt a népnél még most is több vidékeken a német Brustflek után pruszli, pruszlik, puruczka, vagy a szintén német tájdivatos Leibel után lajbli, v. lájbli, a mellelő pedig pruczlajbli, Tisza mellett: derékravaló.