, (mel-eg-sz-ik) k. A többi idők ragozásait a melegedik tőige veszi föl; melegedém, melegedtem, melegedendem, melegedjél, melegedni, melegedném. 1) Érző lényre vonatkozólag am. testét a melegség általjárja, s annak hatását érzi, vagy magát melegíti. Fűtött kemenczénél melegedni. Bundába takaródzott, hogy megmelegedjék. Aki a füstöt nem szenvedheti, nem melegszik. (Km.). 2) Érzéketlen testekről szólva am. bizonyos foku melegséget vesz be magába. Melegszik a fütött szoba. Melegszik a tüzhöz tett víz. A nyári nap sugaraitól megmelegszik a levegő.