, (mel-eg-ség) in. tt. melegség-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon hatás, melyet érzünk; midőn melegünk van, s melynek nagyobb fokai, héség és forróság. Külső, belső melegséget érezni. A nagy melegség miatt ellankadni. Átv. ért. élénk és részvéttel járó kedélyi állapot. 2) Bizonyos testnek állapota, vagy tulajdonsága, mely amaz érzést támasztja bennünk. Nyári napnak, tűznek melegsége. Az emberi testnek természeti melegsége. Kemencze, fűtött szoba melegsége. Ez értelemben a melegség fogalma viszonyló, (relativum) mert ami egynek meleg, az másnak nem az. V. ö. MELEG.